Idén rendhagyó osztálykirándulást szerveztünk, amelyen a 9. A, a 10. A és a 11. A osztály tagjai is részt vehettek. A programot Vígh Attila tanár úr szervezte, a kísérőtanárok között a főszervező mellett Harangozó Ildikó tanárnő és Bagi László tanár úr is ott volt. A kirándulásra június 10-12 között került sor. Az alábbi élménybeszámoló szerzője Remzső Roberta, 10. A osztályos tanuló.

Első nap mindenki izgalommal várta a kirándulást, és mikor meghallottuk a „szálljunk fel” jeligét a vasútállomáson, mindenki mondhatni rohant a vonathoz, hogy végre kiránduljon egy jót.

Az út első részében, a Szolnokig tartó vonatúton mindenki kártyázott, reggelizett, kínálgatta egymást finom cseresznyével, chipsszel, a jó öreg útitárssal, vagy éppen cukorkával. Volt, aki olvasott is. Hangos jajgatások közepette készültek a képek, de azért mindenki mosolygott. Persze ekkor még nem voltunk fáradtak.

Az a második átszállás már nagyon elálmosította a csapat tanártagjait, így „hármas kötésben” aludt el Vígh Attila tanár úr, majd őt követve Bagi László tanár úr szenderedett mély nyári álomba, utána Harangozó Ildikó tanárnő gondolta úgy, hogy pihenteti szemeit. A mezgés diákok persze lelkesen beszélgettek. Gyöngyösre érve megtekintettük a katolikus templom belsejét, ahol történeteket hallhattunk a templomról, illetve később a hozzá tartozó egyházi kincstárat is megszemlélhettük. A kincsek régi korokból valók voltak, még a törökök 150 éves uralkodása előtti időkből. Mi pedig ott láttuk őket csillogón, fényesen. Később szabad programunk volt. Este kisvonatra szállva megérkeztünk Mátrafüredre, a szállásra. Az esti program szalonnasütés volt, ami azt hiszem, egész jól sikeredett. Később egy fogyasztó jellegű focira hívtuk a tanárokat. Sajnos csak Vígh Attila tanár úr akart lefogyni... :) Az este későbbi részéről azt hiszem, nem tartanék beszámolót, persze gondolhatjátok, hogy senki sem akart aludni… :)

A "Mezgé arca 2011." négy (!!!) döntőse

Másnap reggel nyolckor reggeli, majd kilenckor indulás a Kékes-túrára. A fiúk gyors tempója ellenére szépen sikerült teljesítenie az osztálynak a távot. Még a térdfájós Pintér Nikinek is, aki habár lassan ment, de végül mégis felért. Hazánk legmagasabb hegyének tetején egy óra pihenés, majd újból a „szenvedés” várt ránk: mehettünk lefelé. Közben a Beneváron mászkáltunk, amit Vígh Attila tanár úr kitalált története szerint elfoglaltak a törökök.

Amikor ezzel megvoltunk, mehettünk a sástói kilátóba, illetve előtte az Adrenalin Parkba. Egyébként már odáig felmenni is elég „adrenalin” volt a több száz lépcsőfokon... Majd a hegyről lefelé jövet gatyafékkel száguldoztunk Mátrafüredre. Később a bazárok sorait is végiglátogattuk, amíg a többiek le nem értek a kilátóból.

Hamarosan végeztek a többiek is, így mehettünk vacsorázni a Benevár Panzióba. A vacsora nagyon finom volt, és még betekintést is nyerhettünk az idős nénik táncába, lakodalmas zenére. :) Az este „fáradtan” dobta magát mindenki az ágyba, amikor visszaértünk.

Az utolsó nap elhagyva a szállást, magunk mögött hagytuk a hegyeket, s vele együtt egy jó kirándulást. Azt hiszem, mindenkinek jó emlékei vannak erről a pár napról. Persze azért az én saját véleményem szerint, úgy vélem, volt egy-két baki, de ezeket leszámítva tökéletesre sikeredett a kirándulás. Mindenkinek csak ajánlani tudnám, ha lesz még egy ilyen, jöjjön el! Persze a tanárokat is meg szeretném kérni arra, hogy legyen még ilyen, minél több! :)

Remzső Roberta, 10. A

A képekhez jó böngészést és nosztalgiázást kívánunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.