Mezgéblog: Miért kezdtél el fotózni?

Adél: Igazából ez 14 éves koromban kezdődött, mikor abbahagytam a sportot , és nem tudtam mibe kapaszkodni, mert nekem mindig is 

kellett, hogy legyen valami, ami csak az enyém , és kikapcsol a hétköznapokban  így más irányokba tekintgettem.  A családomban mindig is megvolt ez a – ha szabad így fogalmazni – művészet iránti érdeklődés . A testvérem zenél, anyukám imádja az irodalmat, így nem volt véletlen, hogy engem is utolért. Eleinte a rajzolást próbáltam, majd a festészetet, irigykedve és kicsit féltékenyen néztem azokat, akiknek ez ment, mert nekem nem igazán. Majd egyszer egy kiállításra tévedtem a Galériában Szentesen, sajnos nem emlékszem már, kinek a munkái voltak ott, de nagyon megfogott egy kép, ami fekete-fehér volt, és egy kalapos úriembert ábrázolt, aki éppen meggyújtja a cigarettáját. A képet azóta is keresem. Valahogy akkor gondolkoztam el , hogy ezt szeretném megpróbálni. Aztán persze több évbe, és sok nyári diákmunkába telt, mire beszereztem a felszerelést.

Mezgéblog: Tanultál valakitől, vagy teljesen autodidakta módon képzed magad?

Adél: Eleinte magamtól kezdtem el ezt tanulni. Majd rá kellett jönnöm, szükségem van olyan emberekre, akik már letettek valamit az asztalra. Felkerestem a Szentesi Fotókört, ahol Nagy István fotós segített a tanulásban. Majd az itt töltött 1 év alatt megcsináltam egy kezdő tanfolyamot, illetve számos pályázaton is részt vettem kisebb-nagyobb sikerekkel. Majd Németh Gabriella fotós karolt fel és tanított tovább.

Mezgéblog: Milyen témák érdekelnek újabban?

Adél: Mostanság nagyon rákaptam az aktra, ami nem egyszerű, mert az embernek van egy előítélete ezzel kapcsolatban. Én az embereket szeretem fotózni, régen próbálkoztam tájképekkel, de ezt nem éreztem közel magamhoz. Persze idő kell, mire kialakul egy stílus a képekben. Nagyon kevés embert fotózok, vannak olyanok, akiket rendszerességgel (Arató Sára), de külön felkért munkákat már nem is vállalok, csak azokat, amiket én elképzelek, ha valakiben látok valami pluszt.
Az én életemben a fotózás egy hobbi, amibe tudok kapaszkodni, és kifejezhetem önmagam. Úgy érzem, ha ezzel meg kéne felelnem valakinek/valakiknek, vagy mások igényeit kellene ezzel kiszolgálnom, elvesztené azt a szépséget és csodát, amit én látok benne.

Adélnak köszönjük az intejút, és további sok sikert, és a jövőben is hasonlóan csodás képeket kívánunk! A fotóslány képeihez pedig mindenkinek jó böngészést!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.